Bejelentés



pg.5mp
Magyar siklóernyős hírportál

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.












Sinsheim 2006..
…avagy repülő- és közlekedési múzeum német módra


Miért olyan érdekes az a Sinsheimi múzeum, mikor engem a müncheni jobban érdekelt volna? –pereltem feleségemmel, hiszen a repüléshez kettőnk közül én értettem jobban, noha ő dolgozott évekig Németországban, miközben az A6-os autópályán csorogtunk Sinsheim irányába öreg Opelunkkal. Évek óta szerettem volna látni egy épkézláb Messert, hiszen annyit olvastam erről a legendás géptípusról, fotókról ismertem több változatát a Me Bf-109-esnek, pedig élőben még sosem láttam ezt a legendás gépmadarat. Én egy hamisítatlan bajor repülőmúzeumot szerettem volna látni tele Messerekkel, Focke Wulfokkal, Stukákkal!
Aztán megérkeztünk..


Kissé korán érkeztünk, még egyedül mi parkoltunk a repülőmúzeum hatalmas parkolójában. Sebaj! Így akadt időnk szemügyre venni a bejárat melletti elülső hangár tetejére állított szovjet szuperszonikus utasszállítót, a híres Tu144-est, a „konkordszkijt”, ahogy nyugaton hívták. Aztán meg csak ámultam, mert mögötte feltűnt a franciák nagy büszkesége, a Concorde. Bevallom, nagyon érdekes volt a két típust együtt látni, hiszen a francia-angol kooperációban készült Concorde-ot –a nyugati sajtó szerint- részben „koppintották” a szovjetek, valójában a Tu144-es fejlesztése egy –szovjet szemmel is- grandiózus repülőgép fejlesztés volt, bevonva a Jakovlev, az Antonov és a Mig-irodát is, utóbbinál történetesen egy Mig-21-es deltaszárnyának átépítésével tesztelték a leendő Tu144-es szárnykialakításának tulajdonságait 2 mach-nál. Az akkori szovjet pártvezetés természetesen első akart lenni a Concorde-al folytatott versenyben! Így történhetett, hogy a nagy presztízzsel járó szuperszonikus utasszállító-versenyt végül a Tu-144-es nyerte, amit a 1973-as párizsi repülő-kiállításon mutattak be büszkén az oroszok. Sajnos ez a verseny katasztrófával végződött, mert ezen a repülő-kiállításon a Tu144-es egy felszállás következtében lezuhant. A Concorde 1976-tól 2003-ig szállította utasait, akik között sok híres filmsztár, politikus és zenész élvezhette a hangsebesség feletti repülést.

Miután kigyönyörködtem magam a két „sztárrepülő” látványától, vettem csak észre a karcsú sárkányok alatt félve megbújó, mégis impozáns Tu134-est. Tudom, a Concorde, és a Tu144-es árnyékában egy 134-es nem lehet impozáns látvány, de közben csak feltűnt, hogy ez a Tupoljev-gépmadár a nem is olyan régen megszűnt Malév színeiben mutogatja magát, gyönyörű, újszerű állapotban!
Ez volt az a pillanat, mikor elfelejtettem a Messert és a II. világháborús német repülőgyártás remekeit. Csak álltam ott magyarként egy német repülőmúzeum bejáratánál, ami németeknek szólt és nem nekem magyarnak és mégis egy Magyarországon szolgált gépmadarat láttak párásodó szemeim. Rájöttem, ezt a múzeumot látnom kell, mert ez több, mint amire számítottam.



Belépés után a két hangár közötti „udvaron” rögtön feltűnt egy L39-es Albatrosz, amelyet mi is használtunk, odébb pedig egy Su22 M3-as volt a kiömlőjére „felnyársalva”. A Míg-23-ason meg sem lepődtem. Bevallom, meglepődtem az otthonról is jól ismert típusok láttán, de aztán rájöttem, hogy a volt nyugat-németeknek épp ezek a típusok számítanak kuriózumnak! Tovább is folytattuk volna a nézelődést, hiszen a fentebb említett „udvar”-szóval titulált terület több mint 30.000. m2 területen fekszik, ahol nem kevesebb, mint 3000 kiállított járgány van, amiből „csak” 60 repülőgép, de cserébe a kiállított 300 autóból is olyanokkal találkozhatunk, mint a DeLorean, vagy a Vektor, melyből Európában összesen kettő létezik, és az egyik épp a szemem, meg a fényképezőgépem előtt kellette magát!



Az első utunk az Imax3D-s mozival „felszerelt” fő hangár volt. A 3D manapság már nem számít érdekességnek, de 2006-ban Magyarországon még nem volt 3D-s mozi, ezért mindenképp váltottunk jegyet az egyik előadásra, mely az űrrepülésről szólt.
Itt még mai szemmel is komoly élményben részesített a 22.000 wattos hangrendszer mellett, a világ egyik legnagyobb 3D-s mozivászna, ami 22x27m-es!
Előtte, de azóta sem tett rám mozi ekkora hatást, pedig a vetített előadások röpke egy órája hamar eltelik.

A mozizás után az 50-es 60-as évek amerikai autócsodáit tekinthettük meg, tiszteletre méltó mennyiségben és minőségben restaurálva! Volt itt minden; 70-es évekbeli New Yorki Ford rendőrautó, rózsaszín Cadillac –Clint Eastwood módra-, az amcsi nagymamik „öreg” Chevrolet és Buick szedánjai, Rolls Royce Silver Ghost, Dragsterek, Super Dragsterek, Corvette calbriók, a híres „koporsóorrú” Cord a ’30-as évekből, 70-es évekbeli fekete maffiózós Chevy, aminek hatalmas motorháztetejére az űrsikló startját pingálták, de még egy halloween-festésű Mini-versenyautó is megbújt a méretes amcsi verdák között!



Az autós standok fölött már jó pár érdekes repülőgéptípust is „fellógattak”. Az egyik érdekesség a svájci színekben tündöklő De Havilland Venom együléses vadászgép, mely egészen 1949-ig repített vissza. A „villásfarkú” típus nagyon hasonlít a De Havilland Vampire-re, ami 1946-ban már a RAF-kötelékeit erősítette, DH Goblin 3-as gázturbinás hajtóművel. Azonban a ’49-től megjelenő Venom erejét egy DH Ghost hajtómű biztosította.



Ugyancsak svájci színekben nézhetünk fel a Messerschmitt Bf. 108-as Taifun-ra, erre a gyönyörű Argus motoros típusra, amit mi is rendszeresítettünk a 2. világháborúban.



A hatalmas termet egy jókora gőzmozdony „vágta ketté”. A mozdony az autós standok felől hagyományos egyszínű feketére lett lefestve, de ahogy megtekintettük a másik oldalát rájöttünk, hogy itt már katonai festést kapott, jókora fehér sávos kamuflázzsal, hiszen ezen az oldalon már a haditechnika kapott helyet. De milyen haditechnika! Tigris páncélos, kübelwagen, Stug, és még egy működőképes Párduc is megbújt a túlsó végen. Honnan tudom, hogy működőképes? Hát kipróbáltam!
No nem kell holmi múzeumi rodeózásra gondolni a tankkal, egyszerűen csak 2EUR-ért egy kis konzolon elhelyezett joystick-ok segítségével lehetett mozgatni a Párduc lánctalpait, meg mozgatni a lövegtornyot, a löveggel. Ugyanezt a fent említett gőzmozdonnyal is meg lehetett csinálni.



Ezen a standon láthattunk gyönyörűen felújított Ju-88-ast, Emmen C-3605-öst, Focke Wulf 190-est, azt hiszem az A8-as változatot, NSZK-s F-104 Starfightert, Ju 52-est, meg egy Fi 156-os storch-ot azaz gólyát, amely típusnak szintén vannak magyar vonatkozásai, hiszen a 2. világháború idején kitűnő futárgépnek számított, állítólag egy focipályányi területről képes volt felszállni.
Ami különleges élményt nyújtott, az a legendás Spitfire vadászgép erőforrása, a Rolls Royce Merlin motor, amit szintén gyönyörű állapotban lehetett megtekinteni.



És igen, végre megláthattam őt, a fő-fő Messert, a Bf-109-est, a legismertebb 2. világháborús német vadászgépet fémsodronyra felaggatva, a fél motorburkolatot eltávolítva, hogy egy oldalról jól látsszon a DB-605-ös aggregát, ami legalább olyan híres repülőgépmotor, mint a Merlin. Ez ma már nem látszik rajta, de fénykorában a DB 605-ös a Gustavokban 1475 pacit teljesített, mely metanolbefecskendezéssel 2000-ig is fel tudott szaladni!



Természetesen a Rolls Royce Merlint sem kellett félteni a maga 1498 lovas ménesével. A háttérben egy piros 3-as oldalszámú An-2-es, az Ancsa látható, ami nálunk is kiválóan bevált ejtőernyős desszant feladatok szállítórepülőjeként.
Az út során egy gyönyörű, piros Míg 15-öst láthattunk, a Szovjet légierő egykori büszkeségét, a nagy koreai veteránt. Felette egy Kamov Ka-26-os „hasította” a hangár levegőjét. Ezt a típust nálunk is használták mezőgazdasági célokra.



Rövidesen a félelmetes Heinkel He-111H bombázógép sziluettje hajolt fenyegetőn fölénk. Ha mindez az 1942-es év Londonjában történne, valóban lett volna okom a félelemre, de így, jó erősen a plafonhoz huzalozva 2006-ban, nemigen. Ez a típus adta Hitler bombázógépeinek gerincét, és olyan al változatot is fejlesztettek (He-111Z-1 Zwilling), ami képes volt a Me-321-es Gigantot, a világ talán mindmáig legnagyobb vitorlázó-csapatszállítóját vontatni.



Aztán láttam még egy tengerből kimentett Ju-87-es Stuka-roncsot kiállítva.
Ezzel jól érzékeltették, hogy a múzeumban található gépcsodák restaurálása olykor milyen óriási feladat elé állítja a restaurátor-csapatot!
Szerencsére a hadirepülés története Sinsheim-ban nemcsak itt ért véget, mert láthattunk még első világháborús Fokker Eindeckert, sugárhajtóműveket, légvédelmi ágyúkat, T-34-eseket, katapultüléseket és még német vonatkozású rakéták maketteit.



Az első hangárba zsúfolt ipari és katonai remekművei után már nagyon komoly várakozással tekintettem a következő hangár felé, noha tudtam, én a repülés megszállottja vagyok, nem fognak érdekelni holmi autótörténeti matuzsálemek! Mégis, valahogy éreztem az előző felhozatalon, hogy nem fogok csalódni..



Erre esélyem se volt! A következő hangárban, azazhogy csarnokban teljesen elképedtem a felvonultatott autócsodák láttán. Csak a Ferrarinak és Lamborghininek külön standja volt, mintha a legközönségesebb autótípus lenne a világon. Volt ott minden, láttam tűzpiros Ferrari GTS-t, Ferrari 308-ast, Ferrari F40-est, F-50-est, Ferrari „Daytona” 365 GTB-t, Ferrari Testarossa-t, Lamborghini Miura-t, Lamborghini Espada-t, Lamborghini Urraco-t, Lamborghini Countach-ot - mindezt a teljesség igénye nélkül soroltam fel. A nagy sztár nálam egy alig 60-70cm magas „csöppség”, a Vector! Nálam a 80-as években ez a típus volt a király! Rá kellett jönnöm hogy gyönyörű, mindenféle különösebb „aerodinamikai giccset” nélkülöző formája és a színe miatt nálam még mindig ez a csúcs! Kár, hogy a majd két méteres termetem miatt is esélytelen lenne beleülnöm..



A motorok között, egy külön emelvényen kapott helyet a The Blue Flame, ez a kék-fehér rakétaautó, amivel 1970-ben 1014,513-ra javították a szárazföldi sebességrekordot. A stand mellett egy kivetítőn a sebességrekordról készült dokumentumfilmet is meg lehet tekinteni.



A motorok közül egy különlegességet szeretnék megemlíteni, az egykerekű motorbiciklit, mely –tudtommal- sosem állhatott közúti forgalomba különlegessége miatt.



A hátul elhelyezett standon rengeteg rallyautó dobogtatta meg a rallykedvelő közönség szívét, de leghátul még egy Monster-truck is helyet kapott, egy szép gőzmozdony szomszédságában.

A gőzmozdony feletti emelvényen olyan autókülönlegességek kaptak helyet, mint a Doki DeLorean-ja, szinte várva, hogy mikor vágódik ki belőle Michael J. Fox, vagy Christofer Lloyd.
A Forma-1-es autók között a McLarenek, Williamsok, Ferrarik között olyan érdekességeket is láthattunk, mint a Tyrell Project 34-ese amely dupla első kerekekkel rendelkezett, és akkora első vezetőszárnnyal, ami tulajdonképpen a kocsi teljes orra volt.



A versenyautók sorát a 20-as, 30-as évek versenyautói gazdagították, olyan különlegességekkel, mint a híres Bugatti Type 37-es, egyenesen 1926-ból.



A legviccesebb, az a 3 Le-mains-i versenyautó volt, amelyeket „dekorációként” a falra aggattak fel, mint egy olajfestményt..



Legvégül meglátogattuk a csarnok tetejére kiállított Concorde-ot, Tu-144-est és Tu-134-est, melyek belsejét is meg lehetett tekinteni. A baj ezzel, csak az volt, hogy a repülőgépek épp féloldalas felszállóhelyzetben voltak felállítva az állványukra, ezért belül elég furcsa volt a „járás”. Mégis élmény volt belülről megcsodálni egy olyan történelmi nevezetességet, mint a Tu-144-es, vagy a másik csarnok tetején kiállított Ju-52-es. A bolgár színekben tündöklő Li-2-esbe is bekukkantottunk a teljesség kedvéért, de ekkorra már teljesen elteltünk az ekkora mennyiségben felvonultatott mérnöki csodák láttán!



Ha valakit érdekel a technika, a repülés és Frankfurt környékén jár, az feltétlenül nézze meg a Sinsheimi Autó és Technikatörténeti Múzeumot, amit az A6-osról tud megközelíteni, Mannheimtől nem messze.

Képek, szöveg: Zvada László


<-vissza



Képgaléria



Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!